2014. április 19., szombat

Amikor a drótékszeresből ötvös lesz...2.

Folytatom a visszatekintést:

Az első karikagyűrű után közölte velünk az oktatónk, hogy ezek után mindenki azt csinál, amit tervez magának. Hozzunk köveket, rajzolgassunk sokat, mert sosem tudhatjuk melyik sajtcetliből lesz ékszer.

Én egy gyűrűvel kezdtem, egy egyszerű kis virágot tettem rá, közepében pár bogyóval.

Aztán jött még több egyszerűbb darab. Nem mind a suliban készült, mert szerencsére otthon tudom csinálni.







Az első komolyabb gyűrűm ez volt:

Az a különlegessége, hogy olyan, mintha a követ semmi sem tartaná. A lényeg a megmunkálás. Attól, hogy alul szemből van lapítva, annyira mereven és fixen megáll a felső nyitott rész, hogy a belepattintott követ erősen megtartja. Amúgy két nap reszelés:)))




2014. április 15., kedd

Amikor a drótékszeresből ötvös lesz.....1.

Utoljára szeptemberben jelentkeztem, kicsit sűrű volt az elmúlt időszak.
Nem is gondoltam volna, hogy az a heti két délután-este, amit a suliban töltök ennyire "leszívja" az energiám. No nem csak ez, hanem az is, hogy a suli miatt a heti munkámat is kevesebb időbe kell besűrítenem, így legtöbbször nem 8 órát dolgozom naponta, hanem 10-11 órát. Utána persze vásárlás, főzés, család, stb.
Alig várom a szombat délutánt, mert akkor van egy kis szabadidőm, ha vasárnap tanfolyamot tartok akkor még az sincs.
Na de mindenért kárpótol az a sok "okosság" amit tanulok, meg az a sok szépség, amit már meg tudok csinálni.

Na kezdem az elején:

Az első műhelyóra után (amit már előzőekben leírtam), ahol egyből forrasztottunk, a következőn mindenki egy karikagyűrűt csinált:
Kaptunk egy darab vastag drótot, ki kellett lágyítani (izzásig hevíteni), majd ötvös hengerrel kicsit kilapítani. Utána a két végét szépen megreszelni úgy hogy pontosan illeszkedjenek, majd jött a forrasztás. Forrasztás után gyűrűvason formára igazítottuk, hogy kerek is legyen. Ekkor már elég jól nézett ki, de még nem volt az a megszokott félkör keresztmetszetű formája. Persze, mert azt nekünk kellett reszelni. Kb egy óra reszelés durva, majd finom reszelővel, utána polírpapírral. A végső kinézetét a polírozó adta meg neki. Úgy csillogott mint Salamon ama bizonyos "alkatrésze":))
Ez volt az első igazi ékszer, amit csináltunk és én nagyon büszke voltam magamra:))